Omega: Régi csibészek

Egyik délután megyek az utcán
És látom, nem köszöntök már
Hátam mögött még fütty se szól mint rég
Úgy érzem, elfelejtették

Óh, a régi csibészek nem ismernek engem meg
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek

Közel volt egy grund, mindig ott voltunk
Vagy messze elcsavarogtunk
A kék ég alatt ránksütött a nap
Rágcsáltuk a tökmagokat

Óh, a régi csibészek nem ismernek engem meg
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek

Óh, a régi csibészek nem ismernek engem meg
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek

Hullott a könnyünk, annyit nevettünk
Azt tettük, amit szerettünk
Bámultuk sokat a kis csajokat
Így éltünk boldog napokat

Óh, a régi csibészek nem ismernek engem meg
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek

A régi csibészek nem ismernek engem meg
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek