Koncz Zsuzsa: Ahogy lesz, úgy lesz

Mint hosszú copfos barna lány,
Jó édesanyám faggattam én,
Leszek-e boldog, leszek-e szép,
S ő válaszolt könnyedén:

Légy szerény, mint én,
Légy elégedett szívem,
A jövőt nem sejthetem,
Ahogy lesz, úgy lesz!
Bárhogy lesz, úgy lesz,

Később az első randevún
Egy kócos fiú, ki hozzám hajolt,
Szeretsz-e mindig, kérdeztem én,
S ő tréfásan válaszolt:

Bárhogy lesz, úgy lesz,
A jövőt nem sejthetem,
A sors ezer rejtelem,
Ahogy lesz, úgy lesz,
Bárhogy lesz, úgy lesz.

Két évig éltünk boldogan,
Aztán ő elment, oly messze jár.
Visszatér hozzám, visszatalál,
A levélben ennyi áll:

Bárhogy lesz, úgy lesz,
A jövőt nem sejthetem,
a sors ezer rejtelem,
Ahogy lesz, úgy lesz,
bárhogy lesz, úgy lesz.

Nekem is van már gyermekem.
Egy szőke kislány csak az enyém.
Leszek-e boldog?-kérdezi ő,
S én mosolygok könnyedén:

Bárhogy lesz, úgy lesz...