Demjén Ferenc: Kinőtt a szárnyunk

Kinőtt a szárnyunk, ez volt mit vártunk.
Szabaddá váltunk, ki szól ránk meddig szálljunk?
Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem.

Gyermekké válnék, kell még a játék,
Mesékben hinnék, ha újakat találnék.
Túl sok volt, mit eddig sem hittem,
Ezt most miért higgyem?
Hogy legyen, súgj nekem.

Annyi mindent adtak sok volt,
Nem kell több hát.
Ki akarná újra a régi karácsonyfát?
Biztosan van még, ki visszanéz és vár,
Keresi, amit ő rabolt el tán.

Kinőtt a szárnyunk, most merre szálljunk?
Arccal a szélnek, hol új remények élnek,
Bár a célt, mit magamban itt bent
Rég elrejtettem, nem lelem, súgj nekem.

Annyi mindent nem láttunk, még induljunk hát,
Miből állna átrepülnünk két óceánt?
S elmegyünk, s vár még, bár megtagadták rég,
Szabadon, felnőttként néznünk szét.

Használd a szárnyad, a madarak messzebb látnak,
Tán más is lát, ki most is vár még rád.
Használd a szárnyad, és repülj a nagyvilágnak,
Ne visszanézz, senkinek nem kell már, ami volt.

Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem,
Nem lelem, súgj hát, kedvesem