Koncz Zsuzsa: Százéves pályaudvar

Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte,
majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt
egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itthagyom
De a szívemet örökre itthagyom

Az utcákon a gyűlölet vonult
És a láthatáron felizzott a múlt
S ő tudta jól, hogy most
már menni kell
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el
És a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom...

Nagy volt a zaj a pályaudvaron
S mintha már ott állt volna rég
És mint egy film, egy régi film
Oly ismerősnek tűnt a kép

Elbúcsúzom, elbúcsúzom...