Edda: Mi vagyunk a rock

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!
Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.

Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett,
Meghallgatják minden bajom,
De előbb, előbb végeznek velem.

Nem értem felség, mitől oly hideg,
Hogy a frász tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen.

A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.

Az új műsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.