Tankcsapda: Örökké tart

Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.

Gyere ne félj tőlem én nem verlek át,
Ha belekezdtél hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd,ott leszek és segítek ha baj van!

Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.

Na jól van, borítsunk fátylat a múltra,
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen,
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.

Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!

Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék,
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part!

Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.
Az élet súlya,a világ gondja.

Cseh Tamás: Tangó

Légy ma gyerek és játssz megint velem!
Emlékezz, ahogy én emlékezek

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az idő nincs hályog alatt, hogy a tangó divat.

Légy ma gyerek és bújj függöny mögött
Lessünk meg azt, hogy
Díszbe öltözött anyánk Tóth úrral diskurál
Míg apánk a jövőnkről politizál
És minden kéz pohárra tapad, hisz a tangó divat!

Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hír foszlányt hoz fülünkbe a szél

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat

Légy ma gyerek és játssz megint velem
Emlékezz, ahogy én emlékezek
Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hír foszlányt hoz fülünkbe a szél

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat

Cseh Tamás: Születtem Magyarországon...

Születtem Magyaroroszágon, 87 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek féldecik, kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is,
elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott,
tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet
és mégis itt vagyok.

Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.

Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat elnézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? - kérdezem én.

Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.

Cseh Tamás: Ha Koncz Zsuzsával járhatnék

Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer
az lenne találka az igaz szerelemmel
úgy vagyok ezzel, tudod,
én mindig lehetetlent akarok

Ingmar Bergmannal és senki mással
Bridget Bardot-val, Illyés Gyulával
éghet csak együtt a szívem
Lukács György és más semmi sem

Lassan tovatűnnek kísértő árnyak
őrzője lettem egyetlen lángnak
kísérj el mindig, szerelem,
Koncz Zsuzsa és más semmi sem

Halk eső hullik, mossa le könnyem
nekem soha semmi nem ment még könnyen
hidegen néznek csillagok
én mindig lehetetlent akarok

Szerelem kéne, magányos ember,
találka kéne az igaz szerelemmel
csendes szobámba talán
eljön, kit várok igazán
s nem járom magam az utam
mert eljön kit várok csakugyan

Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer
az lenne találka az igaz szerelemmel
úgy vagyok ezzel, tudod,
én mindig lehetetlent akarok

Csak Koncz Zsuzsával és senki mással
így lesz a dolgok állapotával
elégedett az én szivem
Koncz Zsuzsa és más semmi sem

Halk eső hullik, mossa le könnyem
nekem soha semmi nem ment még könnyen
hidegen néznek csillagok
én mindig lehetetlent akarok

Reflektorfényben ott áll a kedves
talán lehajlik egy szürke emberhez
és akkor talán az emberek
szeretni fognak engemet.
Szeretni fognak engemet
s vállukra vesznek az emberek...

Cseh Tamás: Krakkói vonat

Lám az expressz pompás vidéken vágtat, robog velünk
Úgy mint régen, újra Krakkóba szól a vonatjegyünk
Habzó cseh sört iszunk az étkezőkocsiban
Nézz ki, a hajnali tájnak hangulata van
NDK fülbevalód szórja fényeit
Váltsunk át koronára hatvanöt zlotyit.

Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat, robog velünk
Osztrák öngyújtóm lángja fellobban, Krakkó felé megyünk
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi
Sörfoltos abroszunkon hatvanöt zlotyi
Ablak üvegében látom régi arcomat
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.

Nézz ki hajnal van és a mezőkön sok-sok emlék kering.
Ott áll Vanda és nézd csak Stefán is épp a kezével int.
Gondolj a galambokra Krakkó főterén,
Fénykép készül Forte filmre rajta Te meg én.
Tölts hát a poharamba és nézz rám megint.
Lám csak, hát voltak nekünk szép élményeink.

Nyúlj át az abrosz fölött, lássam gyűrűdet
Azt a szemkápráztató követ
Tavaly előtt Dubrovnyikban vettem még Neked
Lám csak, hát voltak nekünk élményeink
Lám csak, azért voltak nekünk élményeink
Lám csak, azért voltak nekünk élményeink
Lám csak, azért voltak nekünk élményeink...

Cseh Tamás: Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza…

Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza,
majd a csőbe belénéz a legnagyobb magyar.
Vajon mit lát a csőben? A csőben sötét van,
miként benne sötét lesz, ravaszt ha meghúzza.

Így szól Széchenyi István: - Meghúzom, meghúzom,
aztán piff-puff és nincs már a legnagyobb magyar.
– Állj meg Széchenyi István, ne húzd meg, ne húzd meg!
Téged néz az utókor, mi lesz ha meghúzod?

– Minő hang a sötétből, ki szólít, ki szól itt?
Engem senki se nézzen, ravaszt ha meghúzom!
– No de Széchenyi István diákok tanulják
majdan tőled a példát velőd ha loccsantod.

– Pardon kérném ez itten intimus magánügy,
meg sem halhat privátin a legnagyobb magyar!?
– Ne, ne Széchenyi István ne tedd meg, ne húzd meg!
Ne kend rá az utódra deprimált véred!

– Nektek ott lesz a Lánchíd, járhattok, kelhettek,
emez itt magán végzet, mindjárt meghúzom.
– Ne, ne Széchenyi István, az utódok, utódok,
már-már loccsant velődben őket forgasd meg!

– Már-már loccsant velőmben forogtak utódok,
forogtak épp elégszer, na most meghúzom!
Jaj-jaj Széchenyi István nehéz lesz tanulni,
nekünk tőled a példát, most, hogy ez meghúztad.

Cseh Tamás: Esetleg Edit

Valahogy épp megvagy, midőn a lég megfagy
Sajátos tűzhullám beárad feléd
Mindenki kivan, s nézed, hogy mi van

Nézed, hogy mi történt, most itten egyébként
S látod az ajtón ott, épp egy nő belép
A neve Judit, esetleg Edit

Eleddig kókadtál, valahogy megvoltál
És tessék besétál valami Judit
Esetleg Edit.

És te meg belevágsz…

És már a metrón széjjelszeded,
És az a szédült, izzadt kezed
Csatangol szanaszét, és ebben az a szép
Hogy akkor megtudod, hogy minek.
Minek e szédült élet neked?
S minek vagy: Tőle érezheted
Mindegy a neve mi, fontos, hogy engedi
Mindegy a neve mi, csak engedjen neked

Csak ez a nő itten, a metrón meghitten
Csak ez az egyetlen, csak ez igaz itt
Csak ez a Judit, esetleg Edit.
Csak ez igaz itt.

Kérded, hogy miért is vagy, mikor itt kivannak
Már te is kivolnál, mikor egy Judit, esetleg Edit
Igaz lesz megint.

Totális hányinger fogott el már reggel
És akkor még egyszer bejött egy Judit, esetleg Edit

És te meg belevágsz…

És már a metrón széjjelszeded, csatangol szédült, izzadt kezed
S már minden szanaszét, hát mi kell más egyéb
Mikor, egy Judit el-el-eligazít

Mindenki kivan, kivan, kivan. És te meg nézel: mi van, mi van?
Mert jön az igazi, aki eligazít, egy Edit, vagy Judit eligazít.
Mert ez igaz itt csak ez a Judit, esetleg Edit.