2008. augusztus 1., péntek

Neoton Família: Latin szerenád



Parti homokban fekszünk,
Végig simít a szél
És az árnyékunk egyszer csak összeér.

Lassan hátrál a tenger,
Csendre inti vizét;
Szomjas bőrödön érzem a só ízét.

Várj, ne ronts el semmit kérlek,
Várj, ez a mi éjszakánk!
Az örök film rólunk pereg,
Csak másként játszanánk.
Várj, ne ronts el semmit kérlek,
Várj, élvezd az éjszakát!
A távolban értünk is szól a latin szerenád.

Engedj szívedhez engem,
Szeress úgy, ahogy én!
S újra rajzolja arcunk a szenvedélyt.

Parti homokban fekszünk,
Végig simít a szél
És az árnyékunk egyszer csak összeér.

Nincsenek megjegyzések: