Máté Péter: Tárd ki karjaidat

Ki tudja, hogy merre jársz,
amióta nem vagy már velem.
Ki tudja, hogy mit csinálsz,
nem mondja el nekem senki sem.

Minden változó, sajnos változó,
és te nem tudhatod még, hogy rosszabb is lehet.
Minden változó, sajnos változó,
egyszer megfordul a szél, és rossz hírt visz neked.

Akkor tárd ki karjaidat, hívd a csillagokat,
mondd el azt, ami fáj,
panaszod, majd hozzám eltalál.
Óó, tárd ki karjaidat,
hívd a napsugarat, hívd és eljön a fény,
és ha engem hívsz, eljövök én.

Oly sivár az érzelem,
hogyha nem találja meg a jót.
Oly szegény a gondolat,
hogyha nem formálja száj a szót.

Minden változó, sajnos változó,
én a határtalan érzés múltját ismerem.
Minden változó, sajnos változó,
és a legboldogabb nap is rossz lesz hirtelen.

Akkor tárd ki karjaidat, hívd a csillagokat,
mondd el azt, ami fáj,
panaszod, majd hozzám eltalál.
Óó, tárd ki karjaidat,
hívd a napsugarat, hívd és eljön a fény,
és ha engem hívsz, hát eljövök én.

Na - na - na - na - na - na,
na - na - na - na - na - na.
Na - na - na - na - na - na - na - na,
na - na - na - na - na - na - na.

Ó, tárd ki karjaidat, hívd a napsugarat.
Hívd, és eljön a fény,
és ha engem hívsz, hát eljövök én.