Máté Péter: Ott állsz az út végén

Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Mindent megbocsájtasz
és mindig jót akarsz nekem,
hogyha néha bántlak,
akkor is jó vagy velem.

És boldog vagyok, hogy veled élhetek,
és örülök nagyon neked.
Minden elmúlik: a bánat, az öröm,
s hogy te mégis maradsz, köszönöm.

Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Nagyszerű vagy,
csak te vagy ilyen,
köszönöm neked azt,
azt hogy ilyen vagy velem.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.