Máté Péter: Magány

Messze jár a boldogság, a múlt vonatán,
helyébe lép a magány.
Csend borul a lelkedre, félsz igazán.
Keserű sors a magány.

Nincs vigaszod,
pedig úgy akarod.
Többé nincs, nincs, nincs aki vár .
Holt sivatag
őrzi álmaidat.
Hova nem jutsz el soha már.

Nem mehetsz be többé már
a fény kapuján.
Utadba áll a magány.
Minden régi szép emlék oly halovány,
fátyolt von rá a magány.

Nincs vigaszod,
pedig úgy akarod.
Többé nincs, nincs, nincs aki vár .
Holt sivatag
őrzi álmaidat.
Hova nem jutsz el soha már.

Nincs vigaszod,
pedig úgy akarod.
Többé nincs, nincs, nincs aki vár .
Holt sivatag
őrzi álmaidat.
Hova nem jutsz el soha már.

Csend borul a lelkedre, félsz igazán.
Keserű sors a magány.