Moby Dick: Zokog a lelkem

Nem leszek az ányékod tovább
Remélem, hogy elborít a szürkülő homály.
A sűrű, gomolygó ködben
A rövid emlékek tova lökdösnek.

Betakar az éjszaka leple
Elborít a sötétség csendje.
Eltűnök csendben, mint vadnyom a földről.
Leszállok még ma gyönyörű felhődről.

Nézd ember, hogy remeg a testem
Mondd ember, miért sír a lelkem?
Miért sír a lelkem, miért remeg testem?

Hallod ember, zokog a lelkem.
Sós könnycseppek csorognak bennem
Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul
Most már mindegy szemem álomra zárul