Irigy Hónaljmirigy: A hegyekbe fönn

Felmegyünk a hegyekbe,
ismeretlen helyekre.
Ránk telepszik majd a köd,
nem is kell már ennél több.

Én félelmembe léptem be a seregbe,
mert sajna tévedésből rámentem a nejedre.
És most ejtőzzünk meg ernyőzzünk a föld fölött,
légió ami jó, nem is kell már ennél több.

A hegyekbe fönn!
A kommandó jön!
A hegyekbe fönn!

Bal, jobb ennyi az egész,
menetel a dzsungelharcos nem kell ide ész.
Hasra vágom magamat vagy szétlövik az agyamat,
kiképzés közben az őrmester csak baszogat.
Itt az az egy bibi, ez már rég nem vili,
szögesdrót alatt nehéz átbújni.
Tudom én, tudom ez a megoldás,
jobb ez nekem, mint a bitófán lógás.

Eltávra ha elmennék,
én jó pár luvnyát felpróbálnék,
minden zsoldom elinnám,
csak ezzel foglalkoznék lám.
Összejöttünk jó néhányan,
két golyó van minden tárban,
itt van minden emberem,
aki nincs velem az ellenem.

Én félelmembe léptem be a seregbe,
mert sajna tévedésből rámentem a nejedre.
És most ejtőzzünk meg ernyőzzünk a föld fölött,
légió ami jó, nem is kell már ennél több.

A hegyekbe fönn!
A kommandó jön!
A hegyekbe fönn!

De jó, de jó, de jó szar egy meló,
kúszunk, mászunk és sehol egy csehó.
Haza nem megyek, otthon nyolc-tíz gyerek,
mind ferde szemmel méreget.
Már csak egy óra s indul a móka,
így van ez nálunk a kommandóban,
vegyél részt velünk a kavalkádban,
téged is várnak Afganisztánban.
Tévedésből itt maradtam,
kommandós kiképzést kaptam,
kígyót, békát étkeztünk,
reggel négykor ébredtünk.
Szaros gatya, tiszta fegyver,
hétfőn ölni kell már reggel.
Remélem, hogy ez csak álom,
börtönőrből Rambo három.

Félelmembe léptem be a seregbe,
mert sajna tévedésből rámentem a nejedre.
És most ejtőzzünk meg ernyőzzünk a föld fölött,
légió ami jó, nem is kell már ennél több.

A hegyekbe fönn!
A kommandó jön!
A hegyekbe fönn!