NOX: A tél dala

Nézd,ez is boldogság:
Szépen mosolyog a Tél!
Hol a Nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,
Minden hófehér...

Nézd, ahogy felhőn át
Itt-ott leköszön a fény-,
Fut a szél,csupa piros arcot lát,
Minden út mentén.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídül...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó!
Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!

Nézd, ez is boldogság:
Hűsen simogat a Tél!
Ha belül ég a szívedben a forróság,
Nem lesz baj, ne félj!

Nézd, örök álmot sző,
Zöldben ünnepel a fánk-,
Meseszép, égig ér a vén fenyő,
Dísze száz kis láng.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szó és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídül...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó!
Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szó és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelidül...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó!
Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!

Szálljon az ének!
Így száll szelíden az élet.
Szép tavasz ébred,
Hisz a Tél sem állandó.