Kispál és a Borz: A homlokom hozzád nyomom

A homlokom hozzád nyomom,
A te homlokodhoz az enyém,
Nem kell, hogy beszélj hozzám,
Meg a kóládból sem kérek én,
Nem kell, hogy törölgesd
Valami puhával az arcom,
Ne is suttogj, mint a szifonnak
A beletekert patron!

Annyi, hogy csak bent egyedül
Kardozok valami szarral,
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap, és ettől hajnal
Lesz, mi meg kint a parton

Ölelkezünk a fényben,
Aztán a hullámok közé futunk,
És eltűnünk a messzeségben,
De a homlokom
Addig hozzád nyomom,
A te homlokodhoz az enyém,
Aztán belenézek a szemedbe,
Te meg visszanézel belém.

És nem látod, hogy bent egyedül
Kardozok valami szarral,
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap, és ettől hajnal
Lesz ám.

Annyi, hogy csak bent egyedül
Kardozok valami szarral,
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap, és ettől hajnal
Lesz, de már nem figyeljük,
Mással mi van,
S hogy buli van
Az összes szomszédunknál,
Az lehet, de a mienk jobb,
Mert nekünk egész éjjel
Táncolni kell,
Hogy nehogy meghaljak.
A nőm meg rendes és táncol ő is,
Hadd kopjon a parkett-lakk,
Aztán megunja, hogy ezt is lehet,
A Holdat nézi, minek fogy,
Minek múlik minden úgy el,
Hogy nekünk attól
Lesz több meg jobb.