Fonográf: Vihar előtt

Sötét felhők alatt járok,
a város szinte néptelen
Sötét felhők fennt az égen
nyomasztó súly a szívemen

Zárulnak sorra az ablakok, az ajtók
Fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások,
s úgy szeretnék szelíd esőt

Sötét felhők alatt járok
hosszú évek óta már
Életemben ritka vendég
a bánat oldó napsugár

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
a lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt

Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar
vakító villanás, mennydörgő robaj,
felhő szakadás
csak szakadjon fel a szívemről ez a bénító nyomás
és akkor tán lenyugszom.